2014. december 21., vasárnap

Nem térhet vissza az állami terror!


    Az államelnök-választás második fordulója után felerősödtek és megsokasodtak Székelyföldön Románia kormányának magyar-ellenes lépései. Kiemelt jelentőségűek ezek között a sepsiszentgyörgyi székely-magyar közösség ellen irányuló provokációk, amelyek a székely zászló és - előzmény nélküli módon - a magyar himnusz ellen irányulnak. Figyelembe véve azt, hogy ezzel párhuzamosan és ezzel egy időben teljesen jogsértő módon Románia törvényesen megválasztott elnöke ellen is manipulatív támadás indult, és a hatóságok bírósági meghurcolására készülnek, nyilvánvaló, hogy a vesztes, posztkommunista hatalom vág vissza, ugyanolyan eszközökkel, mint 1990 márciusában. Akkor a bukott hatalom a nemzetiségi feszültségek szításával a marosvásárhelyi nemzetiségi összecsapást is kiprovokálta és megszervezte saját hatalmának visszaállítása érdekében.
     Ennek figyelembe vételével kell vizsgálni Sepsiszentgyörgy polgármesterének, Antal Árpádnak helytálló kijelentését, amely a mostani sepsiszentgyörgyi és az 1990-es marosvásárhelyi helyzetet állítja párhuzamba. Akkor a hatóságok támogatásával felfegyverzett és félrevezetett románok rohanták le az anyanyelvi oktatás megteremtéséért tüntető magyarokat, ma szintén a hatóságok lépnek fel provokatív módon a magyar közösség ellen. 
         A román állam hatóságainak - nevezetesen a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmus Elleni Ügyosztálynak (DIICOT) - ezt követő fenyegető fellépése Antal Árpád polgármester ellen jogsértő és alkotmányellenes, hiszen a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát olyan mértékben sérti, ahogyan azt csak a Ceausescu politikai rendőrsége, a Securitate merte megengedni magának. Egyben arra emlékeztetünk, hogy Románia közelmúltjában kizárólag állami terror létezett, a kommunista diktatúra államterrorja, és az alapvető emberi jogokba gázoló mai hatóság is az állami terror visszatérésével fenyegeti a romániai demokráciát.
      Ezúton is kifejezem szolidaritásomat Sepsiszentgyörgy polgármesterével, a nyilvánosság előtt azonosulok említett véleményével és kérem a DIICOT illetékeseit, hogy amennyiben a jogtalan eljárást nem szüntetik be, úgy ezek figyelembevételével ellenem is indítsanak eljárást, amiért ebben a kérdésben alkotmányos jogommal élve, összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményével a nyilvánosság előtt csatlakoztam Sepsiszentgyörgy polgármesterének véleményéhez és kifejeztem vele vállalt szolidaritásomat.
     Meggyőződésünk, hogy amint 1990-ben a pártállam maradék struktúráinak nem sikerült a kommunista restauráció, úgy az állampolgárok kollektív, tudatos és bátor fellépése ma is meg fogja akadályozni, hogy a romániai demokrácia fölé tudjon kerekedni a hatalmi terror.   
    Elégtétellel nyugtázzuk Kovászna megye prefektusának leváltását, az eddigi személycserék a Székelyföld részeit magukba foglaló megyékben azonban azt jelzik, a személycserén túl szemléletváltásra is szükség van.   

                                                                                                             Izsák Balázs
                                                                                          a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Marosvásárhely, 2014. december 19.

Teroarea de stat nu mai poate reveni!



După cel de al doilea tur de scrutin al alegerilor prezidenţiale, în Ţinutul Secuiesc s-au înmulţit acţiunile antimaghiare ale guvernului român. În rândul acestora au însemnătate aparte provocările îndreptate împotriva comunităţii secuieşti din Sfântu-Gheorghe, care vizează steagul secuiesc şi  - în mod fără precedent - imnul ungar. Ţinând cont de faptul, că în paralel cu acestea a fost demarat un atac manipulativ împotriva preşedintelui ales al României, iar autorităţile se pregătesc de hărţuirea lui în fata justiţiei, este evident, că avem de a face cu acţiunile puterii postcomuniste care a pierdut alegerile, şi care face uz de aceleaşi instrumente, ca şi în martie 1990.
Atunci, cei care au pierdut puterea nu au ezitat să facă uz de arma naţionalismului, provocând şi organizând conflictul interetnic din Târgu Mureş, cu scopul de a redobândi puterea.
Afirmaţiile corecte ale domnului Antal Árpád, primarul din Sfântu-Gheorghe, trebuie analizate din acest punct de vedere, şi se poate afirma, că este corectă comparaţia între evenimentele din 1990 din Târgu-Mureş şi cea ce se întâmplă acum la Sfântu-Gheorghe. Atunci maghiarii care demonstrau paşnic pentru învăţământul în limba maternă, au fost atacaţi de români induşi în eroare şi înarmaţi cu sprijinul autorităţilor, iar azi din nou autorităţile sunt cei care provoacă comunitatea maghiară.
Acţiunile de intimidare ale autorităţilor statului român - în speţă a Direcţiei de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism (DIICOT) - împotriva primarului Antal Árpád sunt nelegale şi anticonstituţionale, de vreme ce încalcă dreptul fundamental al libertăţii de exprimare într-un mod pe care numai Securitatea, poliţia politică a lui Nicolae Ceauşescu îşi permitea. Totodată ţinem să amintim, că în deceniile precedente în România a existat în mod exclusiv teroare de stat, teroarea dictaturii comuniste, iar autorităţile care azi încalcă drepturi fundamentale ameninţă democraţia din România cu revenirea terorii de stat.
Îmi exprim şi pe această cale solidaritatea cu primarul din Sfântu-Gheorghe, mă identific în mod public cu poziţia exprimată de el, şi solicit Direcţiei de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism, ca în situaţia în care nu încetează cercetările demarate în cazul domniei sale, atunci să demareze cercetări şi împotriva mea în acest caz, pentru că folosindu-mă de drepturile mele constituţionale, în conformitate cu Convenţia Europeană a Drepturilor Omului, în mod public împărtăşesc opinia primarului din Sfântu-Gheorghe, şi îmi exprim solidaritatea cu dânsul.
Sunt convins, că aşa cum rămăşitele structurilor partidului-stat nu au reuşit în 1990 restaurarea dictaturii comuniste, tot aşa acţiunea colectivă, curajoasă şi conştientă a cetăţenilor va împiedica ca teroarea de stat să prevaleze asupra democraţiei din România.
Constat cu satisfacţie demiterea prefectului judeţului Covasna, dar precedentele similare din judeţele care înglobează părţi din Ţinutul Secuiesc ne indică, că dincolo de schimbarea persoanelor este nevoie de o schimbare majoră de mentalitate.

                                                        Izsák Balázs
Preşedintele Consiliului Naţional Secuiesc

Târgu-Mureş/Marosvásárhely, la 19-12-2014

2014. december 14., vasárnap

A valóság, amellyel holnap számolnia kell mindenkinek, bennünk él!



 Tőkés László méltatása a Duna Díj átadásakor[1]

Nincs könnyű a dolga annak, aki a rendszerváltásról, a rendszerváltás hőseiről negyedszázad után mond méltató, értékelő beszédet. Huszonöt év alatt felnőtté váltak, akik akkor születtek, az ő számukra történelem az, amiről most beszélünk. Maguk a rendszerváltók viszont ma is aktív szereplői a közéletnek, s ami negyedszázada történt az ő számukra előzménye és magyarázata mindannak, ami ma történik, tehát része a közéletnek.  
Tőkés László, a romániai rendszerváltás elindítója is aktív részese a mindennapi politikának, és a társadalom, vagy az exponált politikai szereplők hajlamosak arra, hogy a napi eseményeket követve, hol így, hol úgy ítéljék meg történelmi szerepét is. Érdemeinek elismeréseként kitünteti például a román állam, majd a napi politika kicsinyes és elfogult nyomásának engedve a kitüntetés visszavonását kezdeményezi. Itt az ideje, hogy Temesvár esetében, a romániai rendszerváltás esetében is kimondjuk: a múlt nem változik!   
Arra kérem Önöket, vegyenek részt velem együtt egy időutazásban, hogy élesen el tudjuk választani a maradandó történelmi értékeket, a változó politikai konstellációktól és ez utóbbiakból származó ítéletektől. Ezért javasolom, hogy a kelet-európai rendszerváltás századik évfordulójáig ugorjunk előre. Addig, amikor a rendszerváltás idején született gyermekeknek az unokái alkotják a közvéleményt irányító bölcs középnemzedéket. Azt a nemzedéket, amely felállítja majd a rendszerváltók centenáriumi emlékművét valahol Kelet-Európában. Talán Moszkvában, talán Varsóban vagy Gdanskban, talán Temesváron. A gondolat szárnyán, időutazóként érkezem – és kérem, érkezzenek Önök is velem – a jövendő emlékmű elé. Három ember áll egymás mellett, egy talapzaton, épp annyi távolságra egymástól, hogy látható legyen: más-más értékeket jelenítettek meg, más-más belső indíték mozgatta őket. Az egyik közülük Mihail Szergejevics Gorbacsov. A rendszerváltók emlékművén ő a felvilágosult abszolutizmus kései megjelenítője, aki az abszolút hatalom birtokosaként akarta a közjót szolgáló reformokat, az átláthatóságot a cenzúra és a félelembe fagyott hallgatás helyett. A Német Demokratikus Köztársaság negyvenedik évfordulóján elmondott történelmi beszédével pedig kétségtelen, hozzájárult a berlini fal ledöntéséhez is. A második férfialak lengyel. Ő a nemzeti szabadság védelmének hagyományait őrző, önszerveződő közösség választott vezére: Lech Walesa. Az emlékmű tervezése során bizonnyal felmerül majd a magyar 56 megjelenítése is, ám végül győz az alapgondolat, hogy a nyolcvanas évek végén aktív rendszerváltókat állítsák a talapzatra, akiket valamilyen klasszikus európai érték tett rendszerváltóvá, és ez által legyen az emlékmű ezen értékek hirdetője is.  
Amúgy a harmadik szobor úgyis egy magyart ábrázol. Kelet-Európa utolsó diktatúrájának megbuktatóját, ilyen értelemben, a kelet-európai rendszerváltás lezáróját, Tőkés Lászlót. A kis, temesvári református gyülekezet lelkészeként nem rendelkezett hatalommal, nem állt mögötte egy olyan tömegszervezet, mint a lengyel Szolidaritás. Ő maga állt azonban egy olyan szilárd alapon, amelynél erősebbet elképzelni ma sem lehet. Ez az alap a Szentírás, ez az alap Jézus Krisztus evangéliuma, úgy ahogyan azt a magyarságot is megtartó kálvini reformáció juttatta el magyaroknak, székelyeknek. A korabeli Európa magányos hősnek tekintette Tőkés Lászlót, aki egyedül fordult szembe Európa utolsó és egyben legkegyetlenebb diktatúrájával. Bár kétségtelen, hogy Tőkés László rendelkezett egy magányos hős minden erkölcsi, emberi adottságával: bátorsággal, hűséggel és ügyszeretettel, ám mégis azt kell mondanom, akik pusztán magányos hősnek tekintették, azok nyilván nem ismerték a kálvinizmus közösségteremtő és közösségmegtartó erejét, nem énekelték együtt soha egy magyar református gyülekezettel a 90. genfi zsoltárt Szenczi Molnár Albert fordításában: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.”
·         
Térjünk vissza a jövőből a jelenbe, és a mai helyzetünkről, közös feladatainkról is beszéljünk, de a vázolt centenáriumi távlat ismeretében immár. Annak tudatában, hogy a régi világ ma még élő, és Tőkés Lászlóra is sarat dobáló ügynökei a jövendő emlékműnek még a gránittalapzatáig sem képesek elérni.
A változást követő években az erdélyi magyarság érdekeinek hiteles megjelenítése volt az első feladat. A jövendő nemzedékek nehezen fogják érteni, hogy a diktatúra összeomlása után ez miért volt nehéz? Miért kellett keményen megküzdeni azért például, hogy az erdélyi magyar otthonokban magyarul szóljon a televízió, szolgálva a magyar műveltséget, a magyar nyelv ápolását, és amely a magyar nemzeti közösség mindennapjairól szóljon a legkisebb faluban is, ott is, ahol már szórványban, tört magyarsággal, vagy kevert nyelven szólnak egymáshoz a még megmaradt magyarok. Attól a pillanattól, hogy 1992-ben a Magyarok III. Világtalálkozóján megfogalmazódik az „égi köldökzsinór”, egy magyar televízió terve, amely összeköti a Kárpát-medence, majd a nagyvilág magyarságát, Tőkés László lelkes ösztönzője ennek, szorgalmazója, és az első adás pillanatától védelmezője a fiatal intézménynek a méltatlan támadásokkal szemben. Karácsony közeledik, természetes, hogy itt és most nemcsak 1989 karácsonyára emlékezünk, hanem 1992. december 24.-ére is, amikor délután tizenhét órakor, egy közvetítő kocsiból a Duna Televízió megkezdte műsorának sugárzását. Hogy ez megtörténhetett, abban elévülhetetlen érdeme volt Tőkés Lászlónak, nem véletlen hát, hogy Csoóri Sándor, majd Sára Sándor után, mától ő is kitüntetettje a Duna díjnak.
 Befejezésként szólnunk kell a közeljövőről is. Vitán felül áll, hogy mindannyian autonómiát akarunk. Az eszközeink: az érvek, a nemzetközi példák mindenki számára biztató gyakorlata, a közösségi akarat felmutatása, illetve a közösség kohéziójának erősítése. Látnunk kell azt is azonban, hogy ameddig mi a székelyek történelmi menetelését szervezzük az autonómia felé, addig Bukarestben egyre élesebben bontakozik ki az a hatalmi szándék, amely a székely székek emlékét végképp eltörölné és Székelyföldet egy román többségű régióba olvasztaná. A mai nap legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e ezt állítani? A válasz: igen. Mindössze ahhoz az erkölcsi erőhöz kell visszanyúlnunk, amely a romániai forradalmat huszonöt éve Temesvárról elindította, és kimondani, realistának lenni annyit jelent, hogy képesek vagyunk alakítani a holnap valóságát. Mert a valóság, amellyel holnap számolnia kell mindenkinek, bennünk él.
A rendszerváltók szobrának gránittalapzata megvan már valahol, egy európai sziklába ágyazottan várja a kőfaragókat, akik a már benne rejlő formát láthatóvá teszik. A rendszerváltás centenáriumát mi nem, de a ma élő legifjabb nemzedék megéri. Számukra és utódaik számára a Duna Televízió, biztos vagyok benne, hogy közvetíteni fogja egyenes adásban a centenáriumi szoboravatást. És szeretném, ha ezt a kijelentést Önök elsősorban bizakodásként értékelnék, hogy jó irányba fog haladni a világ, hogy soha a diktatúra s a hidegháború sötétjébe nem süllyed vissza Európa, s szabad emberek szabad világa fölött az alapvető európai értékek őrködnek majd s a rendszerváltók gránitalakjai. 


[1] Elhangzott 2014. december 13.-án Torockón, a Duna Házban, Tőkés László kitüntetése alkalmával


IZSÁK BALÁZS