2011. december 26., hétfő

Árnyékok árnyai közöttünk VII.

9. Hazatérés
1976-ban befejeztem bukaresti tanulmányaimat. Ugyanebben az évben, februárban megnősültem, az államvizsga után pedig Besztercére helyeztek. Félévnyi kérvényezés, kihallgatások sora után hazakerültem Marosvásárhelyre. Az „Electromures” vállalathoz tartozó kábelgyár laboratóriumában kötöttem ki, de alighogy megismertem az új munkatársakat, elvittek katonának a Kárpátokon túlra, tartalékos tiszti iskolába, ahogy abban az időben minden egyetemet végzettel tették. 1977 őszén tértem haza végleg. Feleségemmel bankkölcsönt vettünk fel, és befizettünk egy öröklakásra, s nem messze a helytől, ahol a majdani lakás épült – és amelyben ma is lakom - kivettünk egy albérleti szobát. Feleségem, Johanna kezdetben helyettes tanárként dolgozott, majd versenyvizsgával a megyei múzeum muzeológusa lett. 1978-ban még albérletben laktunk. Én reggel fél héttől negyed négyig dolgoztam, Johanna este hat-hét után ért haza az iskolából. Szüleimet hétvégeken látogattuk meg, de előfordult, hogy ők látogattak meg kicsi albérleti szobánkban.

1977 júliusában a bukaresti szeku többoldalas, tájékoztató anyagot küld a Maros megyei szekuritaténak. Erről számol be Todea Aurel alezredes, a Belügyminisztérium Maros megyei Felügyelősége Tájékoztatási és Dokumentációs Irodájának a főnöke. (Az iratcsomó 25. lapja mellékelve.) Az átiratban közlik, hogy nacionalista irredenta megnyilvánulásaimért helyeztek megfigyelés alá, és kérik a megfigyelés folytatását. Az iratra kézzel vezetik rá a személyes utasítást Ignat Alexandru őrnagynak: „Beazonosítani, és megfigyelés alá helyezni.” Ignat őrnagy nem tétlenkedik, már augusztus negyedikén átiratot küld a levelezés követésére szakosodott Bukaresti 0647 számú katonai egységnek, hogy kövessék a külföldi levelezésemet. (Az iratcsomó 24. oldala mellékelve). Igen rossz levélíró voltam, ritkán szántam rá magam, hogy akár egyetlen sort is leírjak. Ebben az időben, tekintettel arra, hogy katonai szolgálatot teljesítettem, és tudtam, hogy a leveleimet, leveleinket elolvassák, a ritkát a soha váltotta fel, azaz nem írtam én senkinek sem külföldre, sem belföldre. És nyilván, aki nem ír, az nem is kap levelet. Így semmiféle információhoz nem jutott Ignat őrnagy, akit az átirat szerint az érdekelte, hogy milyen előkészületeket teszek az országból való végleges távozásom érdekében, hogyan értékelem a belföldi és a nemzetközi eseményeket, milyen kapcsolataim vannak. Ezért 1978. január 28-án, egy újabb átiratban már lehallgatást kért. (23 oldal mellékelve) Ez sem volt egy sok eredménnyel kecsegtető intézkedés. Mint jeleztem a bejegyzés elején, elköltöztem már otthonról, és feleségemmel együtt albérletben laktunk, így a két hónapra szóló lehallgatási intézkedés kizárólag a szüleimet érintette. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt titok ideiglenes, albérleti címem, a munkatársaim, összes ismerősöm és rokonom ismerte, de beszéltünk róla telefonon is, és sokan meg is látogattak. Csak a félelmes hírű román politikai rendőrség nem tudta, hogy hova helyezze a mikrofonjait, ha le akar hallgatni. Ma is felkavar a gondolat, hogy miattam, az én megfigyelésem miatt szüleim lakását, telefonját ismét lehallgatták. S módom sincs már elmesélni nekik: így történt.

Különben Ignat őrnagy ebben az iratban is megismétli mire kíváncsi, mi több ki is egészíti a sort: az elégedetlenségemről és nacionalista megnyilvánulásaimról is tájékozódni szeretne. Az átiraton különben egy tájékoztató megjegyzés is megjelenik arra vonatkozóan, hogy megfigyelés alatt állok. Ez alatt a kézzel írott megjegyzés alatt a hírhedt Băţaga ezredes aláírása olvasható. Magyarázatként kell hozzáfűznöm, hogy az AST rövidítés speciális telefonos lehallgatást jelentett (ascultare speciala telefonica), a CE – külföldi levelezést (corespondenta externa). Akár az előbbiről, akár az utóbbiról rendelkeztek, az intézkedést mindig korlátozott időhöz kötötték. A mellékelt átiratokban a külföldi levelezés megfigyeléséről szóló intézkedés egy évre szólt, míg a lehallgatás két hónapra.

2011. december 18., vasárnap

Üzenetek egy bátor, székely kisvárosból

Nyárádszeredában ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
December tizenhetedikén, szombaton Nyárádszeredában ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. A bizottság tagjai meghallgatták Izsák Balázs elnök beszámolóját, állásfoglalást fogadtak el a Nyárádszereda főtere, illetve az ortodox templomépítés ügyében.

Döntés született arra vonatkozóan, hogy a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron-díjat a 2011 évre, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar delegációja kapja. A díj ünnepélyes átadására 2012 év első felében kerül sor.

A díjat olyan egyéniségek, csoportosulások, szervezetek vagy intézmények kaphatják meg, akik kiemelkedő érdemeket szereztek a székely nép önrendelkezéséért, Székelyföld autonómiájáért folyó küzdelemben.

A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége 2010. szeptember 15-én Kövér László házelnökkel folytatott megbeszélés után tanácskozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Braun Márton képviselő által vezetett magyar delegációjával. A tanácskozás során a magyar küldöttség tagjai vállalták, hogy támogatják, és az Európa Tanácsban képviselik Székelyföld autonómia törekvését. Az együttműködés nyomán a magyar delegáció az elmúlt évben a Közgyűlés minden egyes ülésszakán felemelte szavát Székelyföld ügyében, majd az őszi ülésszakon sikerült elfogadtatni egy olyan határozatot, (1832/2011) amely megerősíti a Székely Nemzeti Tanács eddig használt érveit, alátámasztja célkitűzéseinek jogosságát, és komoly támogatást jelent a további küzdelemben.

Az Állandó Bizottság megvitatta az SZNT novemberi gyűlése után eltelt időszak legfontosabb eseményeit, és a közeljövő feladatait, különös tekintettel az uniós szintű polgári kezdeményezésre.

Sepsiszentgyörgy 2011, december 18.

A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata
Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök

A Nyárádszeredára, az ortodox templomépítési terv körüli vitára vonatkozó, a sajtónak is továbbított állásfoglalás pedig itt olvasható:

Törvényességet és igazságot Nyárádszeredának!
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága Nyárádszereda Székely Tanácsának kérésére megvizsgálta a Nyárádszereda főtere és az ortodox templomépítés ügyének legújabb fejleményeit, és megállapította az alábbi tényeket:

Marius Paşcan, Maros megye prefektusa a Maros megyei Törvényszékhez beterjesztett keresetében kérte Nyárádszereda város önkormányzata képviselőinek megbüntetését. Kérését azzal indokolta, hogy a városi tanács nem hajtotta végre a Maros Megyei Törvényszék Közigazgatási Bírósági Részlegének 2010. május 3-án meghozott ítéletét, amely a 30/24.09.2008. számú határozatának megváltoztatására kötelezte.

Nyárádszereda város tizennégy önkormányzati képviselőjét beidézték a Marosvásárhelyi Törvényszékre, ahol a kezükbe adták a prefektusi keresetet, amely a törvényre hivatkozva a romániai minimálbér 20%-ával egyenlő, napi késedelmi kamatot helyez kilátásba mindegyikük számára, ha nem változtatják meg korábban elfogadott határozatukat. Nyárádszereda tanácsa a fenyegetések terhe alatt a határozatot megváltoztatta, és ezzel kikerült a város leltárából az a főtéri terület, ahová a 95%-ban nem ortodox vallásúak által lakott város harmadik ortodox templomát építtetné fel az ortodox egyház háta mögé rejtőző román kormány.

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága ezeknek a tényeknek a figyelembevételével és a korábbi történések ismeretében az alábbi állásfoglalást fogadja el:

1. A 30/24.09.2008 számú határozat visszavonása és módosítása a helyi tanácsosok megfélemlítésével és törvénysértő nyomásgyakorlással történt. Éppen a prefektus által idézett, az önkormányzati képviselők jogállására vonatkozó törvény 20. cikke mondja ki: 1. Megbízatásuk teljesítése során az önkormányzati képviselők a közösséget szolgálják, és a törvény védi őket. 2. Az önkormányzati képviselők vélemény- és cselekvési szabadsága biztosított. A 23. cikk szerint pedig: Megbízatásuk teljesítésének egész ideje alatt az önkormányzati képviselők közhatalmat gyakorolnak és a büntető törvény védelmét élvezik. A megfélemlítés eszközével, fenyegetéssel, zsarolással, a döntéshozók szabad akaratának sérelmével kikényszerített döntés a világ bármely jogállamában érvénytelen.

2. A szabad vallásgyakorlás hívei vagyunk, de az is meggyőződésünk, hogy mint minden emberi jogot, a szabad vallásgyakorlást is diszkriminációmentesen kell szavatolni. Az állam, mint különböző felekezetű adófizető polgárok közös intézménye nem lehet részrehajló egyik felekezet javára sem. Ezzel szemben Romániában az elmúlt húsz évben 4000 ortodox templom felépítése – ott is, ahol ortodox vallásúak nem élnek - csakis az állam álcázott támogatásával, a felekezetek közti egyenlőség és az arányos támogatás felekezeti törvénybe foglalt elvének a megsértésével történt.

3. Hangsúlyozzuk, hogy Romániának, mint az Európai Unió tagállamának nem lehetnek rejtett költségvetési tételei, az egyházaknak juttatott állami támogatásoknak is átláthatóaknak kell lenniük. Egyben emlékeztetünk arra, hogy az Európai Unió alapvető értékei közé tartozik a tagállamok állampolgárainak jogegyenlősége, amely a diszkrimináció minden formájának, így a burkolt diszkriminációnak a tilalmát is jelenti.

4. Székelyföld településeinek építészeti arculata része a helyi közösség kultúrájának, azok önkényes és a helyi közösség akaratába ütköző megváltoztatása ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival, és csakis a nem román, illetve nem ortodox közösségek elleni erőszakos fellépésként értelmezhető.

5. Szolidaritást vállalunk Nyárádszereda lakosságával, a város minden egyes önkormányzati tisztségviselőjével, elismerve és példaértékűnek tartva eddigi kitartásuk és hűségük magas szintű erkölcsi értékét, és felszólítjuk Románia kormányát, hagyjon fel az asszimilációs, diszkriminatív politika burkolt formáival, és ne fenyegesse a közhatalom nemesebb célokra rendelt eszközeivel ennek a bátor, székely kisvárosnak a közösségét.

Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
Nyárádszereda 2011. december 17.